Amióta a XIV. században napvilágot látott Szent Vlah, a város védőszentjének alakjával díszített címer és a „Libertas”(szabadság) feliratú lobogó, Dubrovnik fő mottója és védjegye a szabadság. Talán ez lehet az egyik oka annak, hogy a városnak sikerült több évszázadon keresztül is megőriznie pazar szépségét, fényét és különlegességét. A Dubrovniknak nevezett „titkot” azonban nem könnyű megfejteni… vagy csupán sokkal egyszerűbb mintsem gondolnánk. Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy az igazi értékek mindig rejtve maradnak, a meséknek soha sincs befejezésük, a nagy igazságok pedig egyszerűbbek mint képzelnénk. Dubrovnik valójában szubtilis történet, nagy igazság, rejtett érték és különlegesség, amely a szelíd Adria partján fekszik. Horvátország legismertebb tengerparti városa az UNESCO világörökség listáján van, és Velencével vetekszik a Mediterrán legszebb városa címért. Dubrovnikról sokat lehet olvasni, hallani és nézni, azonban csak akkor láthatjuk, hogy mennyire különleges, ha ellátogatunk a városba. Az ország legdélibb részén, gyönyörű természeti környezetben fekvő várost a VII. században Raguza néven alapították. Dubrovniki óvárosi része egy szabálytalan ötszög alakban épült, melynek két szárazföldi oldalát mesterien épített falrendszerrel zárták le.A várost körülvevő masszív falakat a XII. és XVII. század között emelték és ezek Napóleon csapatinak 1806-os támadásáig bevehetetlenek maradtak. A köztársaság függetlenségének idején a jólétét és tengeri hatalmát tekintve Dubrovnik Velence méltó vetélytársa volt. A város főutcája, a Stradun, kis mellékutcáival, sikátoraival és tereivel az elmúlt idők mozgalmas mindennapjait és Dubrovnik dicsőséges múltját idézi, azét a városét, amely Velence mellett az Adriai-tenger egyetlen városállama volt. Dubrovnik kereskedelmi monopóliummal bírt a Mediterrán nagyobb részén és a diplomácia nagymestereinek hazája volt. Saját pénze volt, szervezett iskolarendszerrel és akadémiai intézményekkel rendelkezett, Európa első kórházával és gyógyszertárával büszkélkedett; különösen fejlett volt a kulturális, művészeti, tudományos és irodalmi élet, ezenkívül erős hadserege és tengeri flottája volt. Habár Dubrovnikban számos tekintélyes és érdemes polgár akadt, egyiküknek sem emeltek emlékművet. Kivételt képez a tengerésznek és emberbarátnak Miho Precatnak emelt szobor, aki teljes vagyonát a városra hagyta. A város a városfalak mentén egy óra alatt körbejárható; a történelemmel átitatott kőfalakon tett séta alkalmával pazar kilátás nyílik az egymáshoz simuló pazar háztetők mozaikjára. A színek igazi szimfóniája!

A Peljesac-félsziget romantikus adriai vidék, melynek hófehér aprókavicsos partjait olajfa ligetek, száz éves ciprusok, zsályával benőtt sziklák övezik. A Szt. Illés (Sv. Ilija) hegy 961 m magas csúcsáról remek kilátás nyílik az egész korčulai szigetvilágra, valamint Hvar, Vis, Mljet és Lastovo szigetekre. Két festői kisvárosa, Ston és Mali Ston a szárazföld és a félsziget emelkedője közötti földszoroson telepszenek meg. Dubrovnik mellett ezek voltak a Dubrovniki Köztársaság legfontosabb és legjobban védett helységei. A masszív középkori várfalak védelmezték a Köztársaság sólepárlóit és gazdag birtokait Pelješacon. A félsziget és a szárazföld közé beékelődött Malostoni - öböl a tenger élővilágának rezervátuma, ahol osztriga, mytilius kagyló és minőségi halak tenyésztésével foglalkoznak.

A szomszédos Korčula-sziget is testes, fanyar borokkal és feketefenyő erdőkkel büszkélkedhet, amelyet még a tíz évvel ezelőtti nagy tűzvész sem tudott megsemmisíteni. Egyébként ezen haragoszöld takaró alatt tiszta kő szunnyad, állítja a legenda, és Korčula ennek köszönheti eredeti nevét. Ellátogatni Korčula városába, megtekinteni a Szt. Márk székesegyházat, megcsodálni a helyi családi műhelyek építő és kőfaragó tudományát, behajózni a Pupnati csatornába, elsétálni Smokván Blatoig, eltölteni egy estét Vela Lukában, elcsónakázni Prižbából egy kis sziget felé … mindez közelséget jelent a szigethez, amelyen még ma is két középkori vitézi játékot rendeznek: a Moreškát Korčulában és a Kumpaniját Blatoban, a történelmi örökség részeként beépült a helyi lakosság folklórjában. Valószínűleg mindkét játék a népszerű hagyományok részét képezi amely a századok során elfogadottá vált, és a népszokások közé sorolták. Az ősi Naronát Metkovictól alig 3 km-re, Vid kisvárosban alapították, a helyi lakosok igen büszkék múltjukra. Az ókori római leletek annak idején világszerte szenzációs felfedezésnek számítottak. Narona jó bizonyíték arra, hogy a rómaiaknak valóban jó ízlésük volt: a domb tetejéről ugyan is csodálatos kilátás nyílik a völgyre.

(FORRÁS: HTZ.hr)